Keresés

Egyedi keresés

2008. augusztus 28., csütörtök

A youtube-os konyhai videó és a szerzői jogok


Ma már bárki könnyedén készíthet és interneten megoszthat amatőr videókat egy mobiltelefon és egy átlagos számítógép segítségével. Mielőtt azonban így cselekszik, nem árt végiggondolni tettének jogi vonatkozásait is.
Történt, hogy 2007 februárjában egy bizonyos Lenz nevű amerikai hölgy feltöltött a Youtube-ra egy mindösszze félperces videót, amin az épp járni tanuló kisfia Prince Let's go crazy című számára tologatja a dömpert:

Ezek után alig pár hónappal a Universal Music felkereste a YouTube-ot, hogy Prince szerzői jogainak védelmében letiltsa a videót. De az anyuka sem volt rest, a videó lekerülése után az amerikai szerzői jogi törvény "fair use" (tisztességes felhasználás) szabályára hivatkozva kérte, hogy helyezzék vissza a videót. A fair use alkalmazásának feltétele egyebek mellett, hogy a nyilvánosságra hozott mű nem kereskedelmi céllal és ésszerű mértékben használja fel a szerzői jog által védett művet.
Az ügy a bíróságon végződött, ahol kimondták, hogy az internetre feltett házi videókban a szerzői jog által védett anyagok ésszerű mértékig a jogtulajdonos engedélye nélkül is felhasználhatók. A bíró kiemelte, hogy a legtöbbször az ilyen perekben túlhangsúlyozzák a szerzői jog megsértését, és mellőzik a jóhiszeműség feltételezését, s hogy a jogtulajdonos köteles mérlegelni, mielőtt bármilyen jogi lépést tesz, hogy valóban tisztességtelen felhasználásról van-e szó. Olyan döntés született most tehát az USA-ban, amely köztudottan szigorúan fellép a szerzői jog védelmében, amely talán először védte meg a felhasználót a kiadók túlkapásaival és a szerzői jog szó szerinti, abszolút értelmezésével szemben.
Az erre vonatkozó szabályok a magyar jog szerint is hasonlóan alakulnak. A szerzői jogi törvény 34. § (1) bekezdése szerint:
A mű részletét - az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven - a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti.
Ez a rendelkezés azonban csak a szabad felhasználás korlátaira vonatkozó általános szabály tükrében értelmezhető:
A felhasználás a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezések alapján is csak annyiban megengedett, illetve díjtalan, amennyiben nem sérelmes a mű rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit, továbbá amennyiben megfelel a tisztesség követelményeinek és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra.
A magyar jog is ismeri tehát a "fair use" fogalmát, csak éppen fordítva közelíti meg a témát: kimondja, hogy bárki idézhet a műből részleteket szabadon, csak legyen ott a forrás és a szerző, de indokolatlanul ne sértse a szerző érdekeit, és legyen tisztességes. Ebbe mindenki azt magyaráz bele, amit csak akar. A bíróságok feladata, hogy döntéseikkel kirajzolják a tisztességes felhasználás határait. Engem mindenesetre megesz a kíváncsiság, hogy hogyan döntött volna hasonló ügyben egy magyar bíróság...







Share |
Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz

2008. augusztus 24., vasárnap

Hogyan legyünk sikeresek az interneten?


Könnyed vasárnap délutáni videó következik angolul tudóknak arról, mi a siker receptje a harmadik évezredben. Kicsit "offtopic", mert jogi vonatkozása a videónak nincs túl sok, de annyira tetszik, hogy felrakom:




Share |
Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz

2008. augusztus 21., csütörtök

Spammelhet-e egy levelezőrendszer?


A jelek szerint egyre ingerültebbek a felhasználók a kéretlen e-mailekkel, azaz a spamekkel szemben. Nem is olyan rég írtam arról, hogy a levelesládánkba kerülő e-maileknek ma már közel 80%-a spam, s ennek megfelelően kb. 3 éve szigorodtak is a hazai spam szabályok.
Egy érdekes ellentmondást azonban a körültekintő szabályozással sem sikerült elfedni. Bizonyára sokan tapasztalták már, hogy a legtöbb levelezőrendszer az általunk küldött e-mailek alján elhelyez egy-két soros reklámcsíkokat, mintegy utóiratként. Ez teljesen más természetű hirdetés, mint a megszokott felső vagyoldalsó bannerek, illetve a Gmailben előforduló, tartalomhoz kapcsolt Adwords hirdetések: a címzett ugyanis közvetlenül az e-mail alsó részén, hagyományos szövegformátumban találja meg a reklámot, s így az a benyomása lehet, hogy azt a feladó helyezte el az e-mailben.
Amikor valaki nyitni akar egy e-mail fiókot, akkor ahhoz a szolgáltató felhasználási feltételeit el kell, hogy fogadja. Márpedig a Gmail szolgáltatói szerződésében például kifejezetten szerepel:

17.3 A Szolgáltatások rendelkezésre bocsátásáért és igénybevételéért cserébe Ön hozzájárul ahhoz, hogy a Google reklámokat helyezzen el a Szolgáltatásokon.

A freemail szabályzata is hasonlóan fogalmaz:
A [freemail]-t működtető [origo] fenntartja magának a jogot, hogy a regisztrációkor megadott adatok alapján Felhasználóinak célzott (perszonalizált) hirdetéseket (úgynevezett banner és szöveges formában), reklámleveleket, valamint a levelek végén található reklámot küldjön. (10. pont „Adatvédelem")

Ehhez képest az elektronikus hirdetés küldése akkor nem minősül spamnek, ha a címzett ahhoz előzetesen hozzájárult. Amikor a szolgáltató egyoldalúan előír olyan felhasználási feltételeket, hogy jogosult legyen reklámokat elhelyezni az e-mail végén, akkor az a furcsa helyzet áll elő, hogy az a felhasználó egyezik csak bele, aki a levelével ezt a reklámot elküldi, de az, aki megkapja, nem. Kivéve persze, ha maga is ugyanazon szolgáltató felhasználási feltételeit fogadta el. A céges e-mailcímekre is érkeznek olyan privát levelek, amelyeknek végére a web alapú levelezőrendszerek elhelyezik a reklámcsíkot.
Vajon jogosan cselekszik-e ilyenkor a szolgáltató? Véleményem szerint csak a "hálózaton belül" küldött e-maileket van joga hirdetéssel ellátnia, mert ott mindkét fél azonos feltételekhez járult hozzá a fiók nyitásakor. A többi hirdetés azonban egész egyszerűen spamnek minősül.


Share |
Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz

2008. augusztus 5., kedd

Családi fotóból reklámposzter


Nemrégiben bukkantam rá az alábbi videóra, ami egy régebbi TV Ügyvédjéből van. Az eset a következő: apuka felrakja az internetre a családi fotókat a kislányáról, majd döbbenten veszi észre, hogy az egyik fotót egy cég fényképes újsághirdetésben használta fel. A cég ügyvédje a panaszukra úgy reagált, hogy sem jogellenesség nem történt, sem kára nem származott belőle a kislánynak.

A sikeres kártérítési keresethez ugyanis négy feltétel szükséges: jogellenes magatartás, kár, okozati összefüggés és felróhatóság.
Az első feltétel ebben az esetben rögtön háromszorosan is teljesül. Egyrészt említik a riportban a személyiségi jogokat, valamint az ügyvéd ismerteti a Ptk. ide vonatkozó részét, miszerint képmás nyilvánosságra hozatalához az érintett személy hozzájárulása szükséges. Másrészt az adatvédelmi biztos is elmondja, hogy személyes adat csak akkor kezelhető, ha az érintett előzetesen hozzájárult (az arckép ugyanis személyes adatnak minősül). Harmadszor viszont, és ez csak a videó végén vetődik fel egy félmondatra, szerzői jogokat is sért az, aki más fényképét jogosulatlanul felhasználja.
A videóban arról beszélnek sokat, hogy az apának kell bizonyítania a kárt, és hogy ez mennyire nehézkes. Valóban, a személyiségi jogok megsértésekor kártérítési pert indítani csak annak érdemes, akinek jó ügyvédje van, vagy akit mondjuk kézzelfogható kár ért, mert pl. kirúgták a munkahelyéről, vagy el kellett a szégyentől hagynia a lakókörnyezetét stb. A lelki sokkot, a pszichés terheket, az emberi méltóságon esett csorbát ugyanis sokkal nehezebb bizonyítani, márpedig ha nincs kár, akkor nincs kártérítés.
Az adatvédelemre hivatkozva ugyanerre a következtetésre kell jutnunk: igaz, hogy a jogellenességet itt az apának nem kellene bizonyítania, mert a cégnek kellene azt, hogy jogszerűen jutott a fotóhoz, vagyis a kislány személyes adatához; azonban, ha kárigénye van, akkor megint csak neki kell bizonyítania a kárt. De legalább egyszerűbben elérheti a fotó további felhasználásának megakadályozását.
Ha viszont arra hivatkozik, hogy azok a fotók szerzői művek (és ez a szerzői jogi törvény 1999-es módosítása óta szinte minden fényképre igaz), akkor a kár bizonyítása is egyszerűbb. Hiszen a szerző a műve felhasználása után díjazásra jogosult. Ha az apuka hozzájárult volna a fotó felhasználásához, akkor azt bizonyára ellenérték fejében tette volna, azonban így egy egész jól meghatározható kár érte: az a pénz, amit általában a reklámpiacon egy ilyen méretű és minőségű reklámfotóért kérni szoktak, s amitől ilyenformán elesett.
Ha pedig egyik jogcím sem bizonyul szerencsés útnak, még mindig hivatkozhat a Ptk. jogalap nélküli gazdagodásának szabályaira, az ugyanis tiltja, hogy bárki jogellenesen vagyoni előnyre tegyen szert más rovására.
Persze tudom, ez a magyarázat kissé tankönyvszagúnak bizonyul. Bevallom őszintén, gyakorlat híján nem tudom, melyik út a járhatóbb. Célszerű lehet azonban ilyenkor az adatvédelmi biztos állásfoglalását kérni, az ő eljárása ugyanis díjmentes és aránylag gyors, és bár - egy bírósági ítélettel szemben - nem kényszeríthető ki, mégis van egy hivatalos papír a kezünkben. Az ombudsman működésének eddigi tapasztalatai alapján elmondható az, hogy állásfoglalásainak nagy presztízse van, a jogalanyok általában eleget tesznek a döntésének.


Share |
Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz

2008. augusztus 3., vasárnap

Cenzúra az interneten: törvény kényszerít rá?


Valamikor Internet-korszak kezdetén Amerikában a Prodigy nevű internetes pénzügyi híroldal szolgáltatója ellen pert nyert egy amerikai befektető, mert róla az oldal egy látogatója azt írta valótlanul, hogy befektetési csalást követett el. A döntés alapja az volt, hogy a hírportál fenntartotta magának a jogot, hogy oldalán a hozzászólásokat moderálják. Azáltal pedig, hogy a moderálást magukra vállalták, vele együtt - így a bíróság - a jogsértő tartalomért való felelősség is rájuk szállt. Azóta már más a helyzet az USÁ-ban, mert törvény mondja ki, hogy a tartalomszolgál
tató nem felelős a mások által az oldalán elhelyezett tartalomért.
Az EU-ban és Magyarországon viszont nem ilyen egyszerű a helyzet. Akinek kicsit is köze van az internetes szolgáltatásokhoz, vagy volt már saját weboldala, az bizonyára találkozott már azzal a nagyon hosszú nevű törvénnyel, amit a szakirodalom is csak Ekertv.-nek, vagy Ektv.-nek rövidít. Ez szabályozza ugyanis - többek között - a szolgáltatók felelősségét az általa közzétett tartalomért.
A törvény megkülönbözteti a szolgáltatót (ő tulajdonképpen a tartalomszolgáltató, aki lehet akár egy egyszerű blogger is, ugyanis nem muszáj reklámtevékenységet folytatni ahhoz, hogy valaki annak számítson) és a közvetítő szolgáltatót, ezen belül is az internetszolgáltatót, (pl. UPC, T-com) a caching szolgáltatót, a tárhelyszolgáltatót (pl. extra.hu, freeplanet, stb.) és a keresőszolgáltatót (Google, Yahoo).
A tartalomszolgáltató az általa rendelkezésre bocsátott, jogszabályba ütköző tartalmú információért felel. Vagyis például ezen a blogon én felelek mindenért, amit írok, de azért már nem, amit pl. valaki egy hozzászólásban ír, ezért nekem nem kell cenzúrával foglalkoznom (de persze lehet).
A közvetítő szolgáltatók általában nemigen tudják ellenőrizni, mi zajlik az oldalaikon, ezért tőlük nem várható el, hogy cenzúrázzanak.
Mégis erre kényszeríti őket a törvény. Egy videómegosztó oldal például a törvény szerint csak akkor mentesül a felelősség alól, ha nincs tudomása a közzétett anyag jogsértő voltáról; másrészt akkor, ha ugyan tudomást szerzett a jogsértő információról, de haladéktalanul intézkedik az információ eltávolításáról, vagy nem biztosít hozzáférést. Tehát ha írok egy levelet például a egy blogszolgáltatónak, hogy Gipsz Jakab blogjában feltöltött rólam néhány fotót, amik sértik a személyiségi jogaimat, akkor a szolgáltató tudomást szerez a jogsértő tartalomról, és ha jót akar magának, akkor haladéktalanul intézkedik, különben őt vonják felelősségre. A saját érdekében cenzúrázni fog, anélkül, hogy megvizsgálná, tényleg igazam van-e, amit végső soron bíróságnak kellene eldöntenie. Ez a rendszer igencsak kedvez a rosszhiszemű felhasználóknak.
Külön szabályok vonatkoznak viszont a szerzői jogi és védjeggyel kapcsolatos jogsértésekre. Ha valakinek a szerzői jogát vagy védjegyét valamely internetes tartalom sérti, akkor értesítheti a tárhelyszolgáltatót a jogsértő tartalomról, s ilyenkor ő köteles 12 órán belül eltávolítani az anyagot, s erről értesíteni annak közzétevőjét. Ha viszont a feltöltő 8 napon belül kifogásolja az anyag eltávolítását, akkor a szolgáltatónak kötelessége azt visszahelyezni, s ilyenkor a "sértettnek" két választása van: vagy pert indít és egyben kéri, hogy ideiglenesen vegyék le a tartalmat az oldalról, vagy büntetőfeljelentést tesz. Mindkét esetben a szolgáltatónak megint le kell vennie a tartalmat az oldalról, amíg a végső szót a bíróság kimondja. Ha kiderül, hogy mégsem volt jogsértő a közzététel, az ugyan ciki, de a szolgáltató nem vonható emiatt felelősségre.
Ez a pingpong mérkőzés viszont még mindig jobb, mint az előző eset, hiszen a közzétevőnek is van beleszólása, ha tiltakozik, vissza kell rakni a művet az oldalra, és a panaszos pereljen, ha akar. Ez lehetővé teszi, hogy merő rosszakarásból ne lehessen eltávolítani valamit egy oldalról. Azonban ez a szabály csak a szerzői jogokra vonatkozik, másra nem. Vagyis ha nem tetszik, amit rólam valaki egy fórumban ír, akkor írhatok egy levelet a tárhelyszolgáltatónak, hogy a komment sérti az emberi méltóságomat, ezért távolítsák el. A szolgáltató pedig feltehetően így is fog tenni, mert nem akarja kockáztatni a felelősségre vonást. Ez a helyzet tarthatatlan, túl nagy teret enged az önhatalmú cenzúrának, amit pont az Internet esetében, amely a legdemokratikusabb médium, nem kellene megengedni. Helyesebb lenne a másodikként leírt megoldást a szerzői jogok mellett a többi jogsértés esetére is kiterjeszteni.



Share |
Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz
Látogatók száma 2008. augusztus 5. óta:

Amplio Keresőmarketing
Internet.wyw.hu
Magyar Honlap Linkek
LinkBank