Keresés

Egyedi keresés

2009. november 22., vasárnap

Egy amerikai ítélet margójára: sajtószabadság az interneten


Állandó ihletadó oldalam, a Zugügyvéd jelentetett meg egy érdekes cikket egy amerikai perről, amely egy Tékozló Homár-jellegű fogyasztóvédő honlap, illetve az ezen oldalon álnéven publikáló felhasználó ellen folyt, mivel az illető becsmérlő cikkeket közölt egy oktatási intézményről, miután az többször is jogsértő módon járt el vele szemben. Egy percig sem volt afelől kétségem, hogy a panaszossal szemben megszüntették az eljárást, hiszen ő csak élt az amerikai alkotmány első kiegészítésében garantált szólásszabadsághoz való jogával, ami az Egyesült Államokban foggal-körömmel védett érték. De mi történt az internetszolgáltatóval?


Korábbi olvasmányaimból rémlett egy eset szintén Amerikából, amelyben egy pénzügyi híroldal ellen egy befektető indított pert, mert az egyik kommentelő befektetési csalás elkövetésével vádolta meg. Azért perelte a befektető a weboldalt, mert az vállalta, hogy a kommentek előzetes moderálást követően kerülnek nyilvánosságra. A bíróság úgy találta, hogy mivel a honlapnak lett volna lehetősége arra, hogy a becsületsértő kijelentést ne tegye közzé, ezért a felelőssége megalapozott. Nos, az 1995-ös ítélet óta Amerikában sokat változott a helyzet, a magyarra értelmesen lefordíthatatlan nevű Communications Decency Act már ésszerűen szabályozza a tartalomszolgáltatók felelősségét, ennek megfelelően a bíróság is elutasította a fenti esetben a honlappal szembeni keresetet.

Magyarországon sajnos úgy általánosságban is igaz, hogy a szólásszabadság nem élvez megfelelő védelmet sem a törvényekben, sem a bíróságok ítélkezési gyakorlatában, hogy aztán a médiáról ne is beszéljünk. Az internet az egyetlen olyan média, ahol valóban szabad lehetne a vélemény, ahol egyedül az adott honlap vagy fórum belső szabályzatának kell megfelelni. A különböző fórumok moderátorai általában amúgyis jóval egészségesebb jogérzékkel rendelkeznek e körben, mint a legtöbb bíró, és csak akkor cenzúráznak, ha az valóban uszító, gyalázkodó vagy annyira kritikán aluli, hogy muszáj.

A hazai törvényi szabályozás egyrészt - mintha nem mérte volna fel kellően az internet jelentőségét - meglehetősen szűkszavúan fogalmaz e témakörben, másrészt mintha szándékosan ösztönözné is az önkéntes cenzúrázást. Nemes egyszerűséggel csak annyit mond, hogy a szolgáltató felel az általa rendelkezésre bocsátott, jogszabályba ütköző tartalmú információért.

Egy blogger például rögtön három kérdéssel is szembe találja magát: vajon ő szolgáltatónak minősül-e az elektronikus kereskedelmi törvény szerint? (Jogász kollégák kedvéért ld. 2001. évi CVIII. törvény 2. § k) pont, ill. ezzel összefüggésben 2. § f) pont.) Én arra jutottam, hogy igen. És akkor vajon a blog kommentjeiben megjelenő véleményeket ő bocsátja rendelkezésre, avagy a kommentelők? Nem egyértelmű a szöveg, valószínűleg azért, mert a törvény megírói egyáltalán nem gondoltak a blogokra, közösségi oldalakra, fórumokra, videómegosztókra, hiszen ezeken a tartalom részben, sőt, többnyire nem a szolgáltató által jön létre. De fogadjuk el a kiterjesztő értelmezést, a szolgáltató felel minden információért, amely a honlapján megjelenik, akár ő, akár a felhasználói tették közzé. Elvárható-e egy egyszerű bloggertől, hogy naponta ellenőrizze, ki és milyen megjegyzéseket tesz a posztjaihoz? Én minden különösebb gond nélkül át tudom tekinteni azt a havi egy-két megjegyzést, ami erre a blogra érkezik, de vajon mennyi idő kellene ehhez olyan blogokon, amelyek pl. majdnem minden nap megjelennek az index címlapján?

És végül: vajon elvárható-e egy szolgáltatótól, hogy maga döntse el, mi a jogszabálysértő? Nyilván ha egy kommentelő rendszeresen horogkeresztes avatarral írja hozzászólásait, az (majdnem) minden fórumon megüti a moderátor ingerküszöbét. De egy fórumon nemcsak tiltott önkényuralmi jelképpel lehet visszaélni, hanem lehet rágalmazni, szerzői joggal visszaélni, személyiségi jogokat sérteni, személyes adatokkal visszaélni, spammelni vagy akár tisztességtelen piaci magatartást gyakorolni. Nem biztos, hogy ezek első látásra felismerhető jogszabálysértések.

Ebből a szempontból egyszerűbb helyzetben vannak a tárhelyszolgáltatók. Ők ugyanis mentesülnek a felelősség alól, ha nincs tudomásuk az információval kapcsolatos jogellenes magatartásról, vagy arról, hogy az bárkinek a jogát vagy jogos érdekét sértené, illetve, ha - amint tudomást szerez az információ jogsértő voltáról - haladéktalanul eltávolítja azt. Vagyis, amint ezt egy korábbi bejegyzésemben már írtam, ha érkezik egy "komoly névtelen feljelentés" a tárhely szolgáltatójához, akkor ő nem fog mérlegelni, hogy komolyan vegye-e, vagy nem, hanem a saját felelősségének kizárása érdekében el fogja távolítani a tartalmat.

Pedig viszonylag egyszerűen elkerülhető, hogy a szolgáltatót minden komment esetén a "bírói pulpitusra kényszerítsük", ráadásul a megoldás magában a törvényben is szerepel. A szerzői jogot és a védjegyoltalomból eredő kizárólagos jogot sértő információk esetén a jogosultnak lehetősége van értesíteni a szolgáltatót, ha szerinte a jogait megsértették. Erre a szolgáltató köteles ugyan ideiglenesen levenni a jogsértő tartalmat, de egyben köteles az eltávolításról értesíteni az információ közzétevőjét. Ha az illető 8 napon belül kifogással él az intézkedéssel szemben, akkor a szolgáltató köteles visszahelyezni az információt és értesíteni a jogosultat a visszahelyezésről. A jogosult ezt követően bírósági eljárást indíthat, amelyben ideiglenes intézkedésként kérheti a jogsértő tartalom ismételt törlését. Ez az ún. notice-and-take-down eljárás, ha első ránézésre bonyolultnak is tűnik, a szolgáltató szempontjából roppant egyszerű, hiszen neki csak az a kötelessége, hogy értesítse a két vitatkozó felet, a többit pedig majd eldönti a bíróság. Ezt az eljárást csak ki kellene terjeszteni valamennyi jogsértés esetére, és akkor a probléma meg lenne oldva, minden honlapüzemeltető, fórummoderátor és blogger nyugodtan aludhatna, egyszerűen nem is értem, miért csak szerzői jogi és védjeggyel kapcsolatos jogsértésekre korlátozzák ezt az eljárást.

Az a benyomásom, hogy a magyar törvényhozók egyszerűen nem vesznek tudomást az internet, mint média sajátosságairól, mintha nem is ismernék el az internetet önálló kommunikációs csatornának. (Habár ez talán jobb is, mert akkor még rászabadítanának valami dohos, ortt-szerű, gyanús gittegyletet a bloggerekre.) Mindössze egyetlen "pozitív" változás tapasztalható: a nemrég elfogadott új Ptk. immár legalább sajtóként tartja számon az internetet, amikor kimondja, hogy sajtó-helyreigazítást az internet útján közzétett közleményekkel szemben is alkalmazni lehet...


Share |
Add a Google Reader-hez Add a Startlaphoz

9 megjegyzés:

pontolyan írta...

Én írtam a hivatkozott cikket. Blogunk már annyira népszerű volt, hogy legjobb napjainkon közel 700 kommentet is kaptunk. És akkor egyik pillanatról a másikra eltűnt a blog, mert az egyetemünk jogásza perrel fenyegette meg az indexet. Holott csak a vezetők visszaéléseit lepleztük le. Minden igaz volt, amit írtunk, de az index berezelt. Egyelőre átvittük két külföldi szolgáltatóhoz a témát. Az egyik ugyanitt van: karolibotrany.blogspot.com, a másik jhnnsclvn.wordpress.hu Szerinted itt is előfordulhat velünk ugyanez? Mármint a google is megfélemlíthető?

Unknown írta...

Tetszik ez a megállapítás: "A különböző fórumok moderátorai általában amúgyis jóval egészségesebb jogérzékkel rendelkeznek e körben, mint a legtöbb bíró". Sajnos, ez annyira igaz, hogy bármely magyar átlagember is egészségesebb jogérzékkel rendelkezik, mint egy magyar bíró.

damdadam írta...

helló, hát szerintem annyi a különbség, hogy őket nehezebben találják meg, de ha belegondolsz, ha a google elé teszik a kérdést, hogy most akkor inkább védelmedbe veszel-e pár egyetemistát, vagy esetleg megkockáztatsz egy pert, akkor lehet, hogy ők is megfélemlíthetők. Nem olvastam még végig a blogokat, így azok tartalmáról nem tudok nyilatkozni, de az biztos, hogy a közfeladatot ellátó személyekkel (így az egyetemi vezetőkkel) szemben megfogalmazott kritika határai sokkal tágabbak kell, hogy legyenek, ezt már az új ptk. ki is mondja. Szóval ha mégegyszer próbálkoznak, akkor elgondolkodnék a visszafenyegetésen...

JCalvin írta...

Ez a visszafenyegetés érdekelne. Elég, ha a MAB-határozatot elolvasod, látni fogod, hogy a kritika jogos. Csalás, közokirathamisítás, meg nem írt dolgozatot roknokból álló bizottság segítségével 100%-kal átvinni, máshol megbukott dolgozatot átdolgozás nélkül bevállalni, a jegyzőkönyveket átírni, ott sem volt személyeket a bizottság tagjává papíron megtenni, pontokat hozzáadni a már kihirdetett eredményhez utólag, nem létező ülésekről jegyzőkönyveket hamisítani...
Mivel lehet visszafenyegetni, és hogy lehet ezt kivitelezni?

damdadam írta...

nos egy dolog, hogy a kritikát a közfeladatot ellátó személyeknek magasabb szinten kell tűrniük, de ugye ezzel nem lehet fenyegetni. Viszont ha csak a fele is igaz annak, amit leírtok, az is rengeteg Btk. tényállást kimerít, tehát a feljelentés lehetőségének felvetése elképzelhető, hogy hatékony megoldás.
Végig kell gondolnotok, hogy mit akartok, csak szabad teret a véleményeteknek, vagy felszámolni az egész rendszert. Utóbbi esetben viszont nem fenyegetni kell, hanem cselekedni, de ésszel, hiszen a rágalmazás is bűncselekmény (úgyhogy mindenképpen ismeretlen tettes ellen kell feljelentést tenni). de ezt nem is értem: volt egy MAB határozat? az azt jelenti, hogy az oktatási minisztérium irányítása alá tartozó szerv lefolytatott egy eljárást, feltárta a jogsértéseket és meg sem tette hivatalból a feljelentéseket vagy hogy?

JCalvin írta...

Feltárta a nagyját, aztán rábízta az egyetem vezetésére, hogy keresse meg a felelősöket, és legyenek a tetteiknek következményei. Ez eddig rendben van. De az, ahogyan az egyetem vezetése ezt csinálja, az már nincs. Először is ők maguk követték el, tehát a bűnösöknek kellene magukat leleplezni. Ezt persze nem teszik, inkábbpróbálják elkenni. Az egyik professzor fellépett ellenük, jónéhány körlevélben leírta, milyen okirathamisítások és csalások történtek, hogy csapták be a hallgatókat a doktori felvételin, erre az egyetem vezetése belőle akart csinálni bűnbakot: hogy felmutassanak darabszámra egy felelőst, aki magas pozícióban van, és meg is szabaduljanak tőle. Ezért indítottuk a blogot, hogy megvédjük valahogy. Feltettük a MAB-határozatot is: The Official Version about te PhD Program. Ez a határozat már valamelyes védelmet jelent neki, de az igazi felelősök még továbbra is szabadon garázdálkodnak. Még csak le sem váltották őket.

JCalvin írta...

Érdemes ránk kattanni. A MAB-határozat után ugyanazt a trükköt alkalmazzák, csak nagyban, vagyis antedatált nyilatkozatokra kényszerítés a tényállás megváltoztatása érdekében:
http://jhnnsclvn.wordpress.com
Most a dékánhelyettes csinálja ugyanazt, mert a dékánt lehet hogy leváltják. Vagyis a módszer és a struktúra ugyanaz, a szereplők is csak részben cserélődtek le.

pontolyan írta...

Segítséget kérünk. Jogi kérés alapján letiltottak bennünket a google-keresőből, de csak a magyar oldalról. Viszont nekünk épp ez kell, iszen rengeteg bizonyítékot publikáltunk már a blogon visszaélésekről, és szeretnénk folytatni tényfeltáró munkánkat. Az egyetem vezetőinek ez nem érdeke, hiszen ők az elkövetők. Mit tehetünk, hogy újra ránktalálhassanak?

pontolyan írta...

A segítségedet szeretnénk kérni. Az egyetem ügyvédje letiltatta a blogunkat a google.hu keresőből (külföldről ez nem látszik). Sok bizonyítékot publikáltunk már az itteni visszaélésekről és még szeretnénk is, ami a rektornak nem érdeke, hiszen ő az egyik elkövető. Mit tehetünk, hogy olvasóink újra ránk találjanak? Már csak a pontos cím alapján lehet: http://jhnnsclvn.worpress.com

Látogatók száma 2008. augusztus 5. óta:

Amplio Keresőmarketing
Internet.wyw.hu
Magyar Honlap Linkek
LinkBank